![pic-cinkefilmklub-oktober2012_1350460127.jpg_250x242](http://aranytiz.blog.hu/media/postimage/pic-cinkefilmklub-oktober2012_1350460127.jpg)
A szabadság fantomja - avagy a keresés útjai
Luis Bunuel nyomán megnézzük, mit gondolnak a szabadságról más filmrendezők
2012. szeptember 14.
Sidney Lumet: Kánikulai délután / Dog Day Afternoon (szín., 1975, 125 perc)
Moderátor: Bárdos Csaba
2012. szeptember 28.
Andrej Tarkovszkij: Sztalker / ??????? (szín., 1979, 160 perc)
Moderátor: Jóna Zoltán
2012. október 12.
Theodorosz Angelopulosz: Odüsszeusz tekintete / ?? ß??µµ? ??? ??????? (szín., 1995, 169 perc)
Moderátor: Váraljai Erzsébet
2012. október 26.
Luis Bunuel: A szabadság fantomja / Le fantôme de la liberté (szín., 1974, 104 perc)
Moderátor: Seres Sándor
2012. november 16.
Samuel Fuller: Sokk-folyosó / Shock Corridor (ff., 1963, 101 perc)
Moderátor: Mátyás Péter
2012. november 23.
Claude Berri: A Paradicsom... / Jean de Florette (szín., 1986, 115 perc)
Moderátor: Szemerjay K. Dénes
2012. december 7.
Claude Berri: ... és a Pokol / Manon des sources (szín., 1986, 109 perc)
Moderátor: Szemerjay K. Dénes
Kezdés: 18 óra
Jegyek a vetítés előtt, a klubvezetőnél kaphatóak!
Jegyár: 600 Ft
Klubvezető: SERES SÁNDOR
1968-ban születtem Magyarországon, Borsod megyében. Gyermekkorom meghatározó élménye volt a falusi környezet és a sok sorozatgyártású kalandfilm a helyi 2-4-6 Ft-os helyárú moziban, ahol néha komolyabb magyar alkotásokat is megnéztünk a barátaimmal. Az első rám nagy hatást gyakorló filmművészeti alkotásokat mégis csak a televízióban láttam: a Hitchcock, Billy Wilder és Bunuel sorozatok alatt szinte belecövekeltem a fotelbe, ahol még számtalan westernt is végigbámultam hatalmas átéléssel.
A művészetek közül mind a mai napig a legfontosabb a számomra a film, de a bizonytalannak tűnő művészvilág helyett műszaki pályát választottam; mérnök lettem, mivel mindig is szerettem a matematikát. A Miskolci Egyetemen szereztem gépészmérnöki diplomát 1992-ben. Kedvenc tárgyam az atomfizika volt, de a legizgalmasabbnak az egyetemi évek alatt az ottani fapados filmklub bizonyult: a zárthelyi dolgozatoktól izzadtságszagú nagy előadóteremben mindig százszámra voltunk, de amikor a Brazil ment, legalább ezren szorongtunk ott szájtátva. Már 20 éve, hogy retrospektív sorozat ment egy bizonyos Greenaway filmjeiből, amin mindannyian nagyokat borzongtunk és én egy életre kedvet kaptam a különleges szerzői filmekhez.
1995-től Budapesten élek, és még abban az évben volt szerencsém eljutni Perlaki Tamás filmklubjaiba, ahol megtanultam a szó valódi értelmében filmet nézni, elemezni és igazi - beszélgetős-népművelős - filmklubot csinálni.
A fenti évtől mérnökként dolgozom egy távközlési konszern magyar leányállatánál, ahol a változatos munkám mellett több száz sikeres filmklub estet szerveztem - minden alkalommal tartottam beszélgetést és előadást. Később más helyeken is szerveztem filmklubokat, mielőtt megpróbálkoztam az írással, melynek első hivatalos elismerése a 2007. novemberében megnyert Filmkultúra kritikaíró pályázat.